Sokan úgy vélekednek, hogy a kényelmes élet mára létminimum. Jár. A wellness-élmény, ha pihenésről van szó: ma már az átlagigény része lett. Mi a Pöttyösbögre Vendégház megálmodói egész mást kínálunk.

Veleméren, az Őrség legapróbb falujának szélén, közvetlenül a patak partján hoztunk létre egy teljesen szeparált, romantikusan kétszemélyes szálláshelyet. Nálunk nem találsz bugyborékoló jakuzzit vagy zúgó szaunát. Nem azért, mert ellenezzük a kényelmet. Azért nincs, mert mi bátran szembemegyünk a népszerű elvárással, és nem kínálunk a környezetünk terhére hagyományos wellnes szolgáltatást.

A valóság, amellyel szembe kell néznünk

Mára szinte nincs egyetlen cseppnyi felesleges víz sem a bolygón, amit luxuscélokra lehetne pazarolnunk. A víz értékét leginkább akkor értjük meg, amikor szembesülünk a hiányával. Az elmúlt évtizedek egyre aszályosabb nyarai után ma már Magyarország teljes területére az egészéves szárazság a jellemző. A talajvíz és a hulló csapadék igazából már nem ér össze.

Az Őrség – amely Magyarország egyik legcsapadékosabb, szubalpin klímájú tájegysége volt – mára a szemünk előtt veszíti el legfőbb karakterét: a bőséges vizet, egyre ritkábbak a párás reggelek.

Bár nem vagyunk szakemberek, szívügyünk a természet védelme, és szemünk előtt megy végbe az a változás: ami nem távoli disztópikus filmeket idéző jövőkép, hanem a valóság.

Az alábbiakban megkísérlem közérthetően bemutatni az őrségi táj kiszáradásának okait!

A bajt nemcsak a globális éghajlatváltozás okozza, hanem az emberi tájátalakítás is. Nem is elválasztható a kettő az oda- és visszahatások miatt.

Az emberi kapzsiság, a monokultúrás gazdaságok, egybeszántott, 30–40 hektáros területek kiradírozták a táj tarkaságát. Eltüntették a vetések közti színes fasorokat, bokros szegélyeket - a gazda kiírtja, ha teheti be is szántja, hogy könnyebben tudja kezelni a termőföldjeit.

Uralkodó lett az a szemlélet, hogy kellemetlen, gondozatlan benyomást keltenek azok a természetes élőhelyek, amelyek a falvak körül vagy akár - az Őrségre jellemző településszerkezet miatt a tanyaszerűen elterülő szerek - falurészek között. Ezek egykor gyümölcsösök, gazdag kaszáló rétek voltak, ma az állattartás csökkenésével a szénára sincs már olyan komoly igény, a gyümölcsösök is elvadultak, felnőttek ott időközben tölgyek, kőrisek is. Ezeket a területeket most sorra kitakarítják, mert nem szokás belterületen a "természet ilyen irányú térnyerése". A buja növényzetben ugyanis előfordul tényleg a teljes vadállomány minden képviselője, hiszen az ő életterük az erdők, mezők is csökkenőben. Tehát a korábban változatosan hasznosított belterületeket felszámolják és ezeket felváltják a sok szempontból előnyösnek ható, könnyebben kezelhető füves területek. Az így létrejött gyepeket folyamatosan nyírni kell, hogy a "zavaró" korábbi növények vissza ne hódítsák a területet. Ennek következtében fedetlen marad a talaj, amiket aztán a csapadékhiány miatt özönnövényekkel borít az okos, önmagát gyógyítani akaró természet. Ami újabb nehézségeket okoz. Ráadásul a tarka táj energiaigénye jóval kisebb, mint a gyakori nyírást igénylő mesterséges gyepeké.

Jó lenne, ha megértenénk végre, hogy az ilyen rendetlennek hitt, de valójában teljesen természetes, az őrségi tájba illeszkedő, diverz fás-bokros ligetes növénytársulások ugyanis a vízvisszatartás legfontosabb alkotóelemei. Ezáltal az egész település életfeltételeinek javítását szolgálják.

Az őrségi fás ligetek kiirtásával és a gyepek folyamatos, intenzív nyírásával megszűnik a táj árnyékolása. A biodiverzitástól megfosztott, homogenizált tájon a szárító szelek akadálytalanul söpörnek végig, ami a talajfelszín azonnali kiszáradásához és biológiai degradációjához, "élettelenné" válásához vezet. A tartósan fedetlen talajban (rövidre nyírt fű is ilyen és a cserjeszínttől jószándékúan megtisztított patakpartok, árokpartok szintén ilyenek) szerkezetromlás megy végbe, így elsivatagosítva területeket egészen nagy felületen és sajnos mélységében is. Ez az romlás nagyon nehezen visszafordítható folyamatokat indukál. Dominószerűen omlik össze a teljes tájszerkezet, a pataktól a kerteken, réteken, szántókon keresztül az erdőkig.

A jószándékkal végzett, de végtelenül nagy természeti károkat okozó ároktakarítások, amikor a medret túltakarítják, letisztítják a növényzettől, olykor indokolatlanul mélyítik is a víz gyors elvezetése érdekében, és a természetes patakszegélyek felszámolása a legnagyobb hiba, amit a modern vízkezelés elkövethet. A mélyítés hátránya, hogy az egyébként is szárazodó patakmenti területeket a mély patakmeder szivattyúhatása még tovább szárítja.

A Közös Agrárpolitika keretein belül kiadott természetalapú vízvisszatartási útmutatók szigorúan előírják a vizes élőhelyek körüli pufferzónák megtartását és a tisztítás korlátozását. Ma már számos kutatás és vizsgálat igazolja, hogy a kizárólag elvezetésre fókuszáló vízgazdálkodás következménye a természetes vizes élőhelyek lecsökkenése és eltűnése. A part menti buja vegetáció és a spontán növénytársulások elengedhetetlenek a mikroklíma hűtéséhez, a folyamatos párologtatáshoz és a környező mezőgazdasági területek, kiskertek nedvesség-ellátottságához. A csökkenő vízfelület eredményezi a természetes vizes életér zsugorodását, az pedig kizárja a rovarok, kétéltűek és madarak számát és sokféleségét is.

A HungaroMet agrometeorológiai mérései és az országos Aszálymonitoring adatai alapján az Őrség vízegyensúlya az elmúlt években drámaian felborult.

• Az Őrség éves átlagos csapadékmennyisége korábban 750–850 mm között alakult, ami az országos átlag másfélszerese volt.

• Bár 2025. őszén és a 2025-2026-os télen regionálisan mértek 100-160 mm körüli mennyiségeket, azonban a hiány olyan mértékű már, hogy a hullott csapadék nem tudott mélyen elraktározódni.

• 2026. áprilisára az országos csapadékhiány helyenként elérte a 120 mm-t a talajban. Bár a Nyugat-Dunántúl egy szűk sávja jobb helyzetben maradt, mint az Alföld, a felső 20 cm-es talajréteg itt is kritikus fázisba került az elmaradt áprilisi esők miatt.

• A megnövekedett átlaghőmérséklet miatt a párolgási veszteség drasztikusan nő. A talajvíz szintje tartósan süllyed, a felszíni kisvízfolyások és patakok pedig nyaranta időszakosan teljesen kiszáradnak.

• Sajnos még a sűrűn árnyékolt ősfás, erdők magas aljnövényzettel benőtt területeinek talajfelszíne is "porzik" aszályos időben. A helyi gombászok azt mondják, "ha rúgni lehet az avart, nincs gomba".

• Az aszály az erdei vadakat sem kíméli, a vadásztársaságok sok helyen komoly erőfeszítést tettek a kis és nagyvadak itatásának megoldásáért.

A megoldás a valódi szemléletváltás következtében tud csak megszületni.

Gyakran ismételt gondolatom, hogy vigyázni csak arra tudunk, amit szeretünk, szeretni csak azt tudjuk, amit ismerünk. A valósággal való szembenézés, edukáció következtében tud csak bekövetkezni. A tudatlanság pedig bűn!

Ha felismerjük a szerepünket a folyamatok megállításában, visszafordításában kapunk egy feladatot is. Ez a feladat nem kevesebb, mint lemondások helyett a hangsúlyok átcsoportosítása. Az öröm pedig nem marad el!

A 100 éves David Attenborough szerint annál gazdagabb az ember, minél kevesebbre vágyik. A túlfogyasztást egy ponton túl már észre sem vesszük, mert természetessé válik.

Az igazi feltöltődésnek az elmére, a szívre és a lélekre éppúgy kell hatnia, mint a test kényelmére. Az általunk nyújtott szemlélet megmutatja, mennyi erőt meríthetünk abból, amit a természet a tenyerén kínál nekünk.

Nálunk a wellness nem jakuzzit és szaunát jelent.

A mi spa részlegünk a hűvös patakmederben tett mezítlábas séta és a kert csendjében való elmerülés, tücsökciripelés, a madárfütty, szellő simogatás, a virágzó bokrok vagy a friss széna illata.

Ha hűvösre fordul az idő, a cserépkályha ontja a természetes meleget. A tüzifa a kertünkből került ki, egyetlen egészséges életerős fát sem vágtunk ki: lábon kiszáradt cseresznyefa, jópár kidőlt szilvafa és egy viharban függőlegesen kettéhasadt eperfa gondoskodik holtában is rólunk.

Komfort, bűntudat nélkül

Egy hektáros kertünk közepén áll egy közel 200 éves hársfa. Ez a matuzsálem még látta azt a régi Őrséget, amely nem pazarló túlfogyasztással működött, hanem a valós szükségletek mentén, fenntarthatóan a természettel szoros együttműködésben létezett. Ez a hárs és ez a gondolat Inspirált bennünket arra, hogy a a Pöttyösbögre Vendégházat is ennek megfelelően nem a felelőtlen luxus, hanem a élő környezetünk lehetőségei és igényei szerint újítjuk fel.

Bár felszereltünk klímát a legforróbb napokra – mert a pihenésed fontos – de a kertbe eddig 30 árnyat adó fát is elültettünk. A célunk az, hogy pár év múlva a lombok susogása már teljesen feleslegessé tegye a klímaberendezés használatát. A galériás vendégházat helyi alapanyagokból, fa és tégla használatával, teljesen a tájba illesztve újítottuk fel. Nemcsak egy szállást kapsz nálunk, hanem egy élhetőbb jövő ígéretét is.

Ha nálunk töltődsz fel, te pihenésed is gyógyítja a természetet:

Büszkék vagyunk rá, hogy a bevételeink jelentős részét közvetlenül a kert és azon keresztül a táj vízmegtartó rehabilitációjára fordítjuk. Minden egyes foglalás nálunk egy újabb fahelyet jelent!

Vendégünkként Te magad is aktívan hozzájárulsz a környezet megóvásához:

• Vizes élőhelyeket hozunk létre a csapadékvíz tájban tartásával.

• Újratelepítjük a kertet őshonos, a helyi klímát jól bíró gyümölcsfajtákkal.

• Célunk, hogy a kertünk ne csak egy telek, hanem egy lélegző ökoszisztéma legyen.

Ez a hely neked szól, ha nem a pezsgőfürdő zajára vágysz, hanem a fák szűrt fényére.
Neked szól, ha értékeled a természetes anyagok tapintását, és tudod, hogy a legnagyobb luxus ma már a háborítatlan természet.

Várunk Veleméren a Pöttyösbögre Vendégházban, ha olyan helyet keresel, ahol a pihenésednek nincs ára a bolygó felé!

Ha pedig szeretnél még a témában tartalmat - kövess minket a felületeinken, mert hírt adunk a változásról, ami az élő környezet javára történik majd!